Sziasztok!:)
Folytatom ezt a blogot, mert már megálmodtam, hogy hogyan fogom befejezni..:$
Remélem tetszeni fog ez a rész is, bár megértem ha utáltok, mert még anno abbahagytam az írását, de ezt a visszatérést az egyik legjobb barátnőmnek köszönhetem, mert ő ráébresztett arra, hogy ezen az oldalon mennyien jártatok már..és hogy nincs értelme abbahagyni.
Mint ahogy láttátok felkerült egy új kinézet is, remélem tetszeni fog..:$$
A bloggal kapcsolatban még annyi, hogy a részek fogalmam sincs milyen időközönként fognak érkezni. Iratkozzatok fel és akkor meglátjátok, hogy mikor van rész.
Remélem tetszeni fog a történet!
Örülnék egy-két feliratkozónak és pár kominak esetleg vélemény gombnak is.
Jó olvasást!
Futottam egyre gyorsabban nem érdekelt semmi csak az volt a fontos, hogy minél messzebb legyek tőlük. A egyik hülyébb, mint a másik. Elegem van, hiába minden vágyam az, hogy táncolja, de ezt én akkor sem vagyok hajlandó elviselni. Nem akarok itt lenni. Haza akarok menni, a normális táncos életemet akarom, amiben nincs semmilyen híres személy. Nem bírta a tüdőm és feladtam, megálltam a legveszélyesebb környéken, ott ahol nem kellett volna, de most, hogy rádöbbentem mit is csinálok valójában...
Ott voltam a drogos banda kellős közepén, egyik kezükben a srácoknak egy füstölgő cigaretta a másikban sör vagy valami más alkoholos ital. Az egyik azt hiszem valami kopasz kigyúrt állat közeledni kezdett felém. Eléggé megijedtem, mert sehogyan nem tudtam elmenekülni.
- Hallottam már rólad, te vagy a Biebernek az új táncosa nem-de?
Nem szóltam semmi, nem akartam senkivel beszélni.
- Mi van cicus nincs hangod? - Röhögött hangosan rajtam a másik.
- Gyere megmutatom milyen az igazi élvezet - a nagy melák elkezdte húzni a kezemet felé, teljesen le vagyok dermedve, nem tudom mit kéne csinálnom csak hagyom magam, hogy húzzon. Normális vagy Nora?! Miért nem védekezel? Miért nem csinálok én semmit?! Hogy lehetek ekkora idióta és hagyom, hogy az autóba rángasson. Csak a könnyek folytak az arcomon, de ez őket egyáltalán nem érdekelte. Fájt, hogy ekkora barom voltam aki elfut egy próbáról, mert az a srác aki törődik vele vadmacskának nevezi.
Benyomott abba a roncs autójába, a cigaretta füsttől majdnem megfulladtam annyira töményen áramlott a kocsiból, néhol egy pizzás doboz vagy egy sörös. A félhomályban nem látszik jól, de a helyzet annál jóval ijesztőbb, ő az a büdös test szagú, nagydarab állat aki most engem akar, de én csak fekszem ezen a szar kocsi ülésen, mint egy vadbarom és bőgök, nehogy erős lennék és űzném el innen a p*csába. De hogyan csinálhatnám meg?
Gondolatmenetemet azzal a retkes, büdös szájával szakította félbe, mert fám mászott. Teljesen fölém kerekedett. A csókjai fájtak harapott és rostás arcával, már a bőrömet sértette. Éreztem a könnyeim sós ízét. Gyorsabbra vette a tempót, mert a pólómat elkezdte felfelé húzni, oda kaptam a kezem.
- Cica, nyugi semmi bajod nem lehet.
- De é...é..én nem ak..a..rom.
- Mit mondtál?
- Nem a..karom - motyogtam sírva.
- Mit? Nyugi védekezek.
- Csak engedj el - sikítottam már. Kezét durván a számra nyomtam, ami egyáltalán nem volt valami kellemes érzés. - Egy nőt bántani SZÉGYEN!
- Szánalmas vagy kislány.
- Engedj el!
- Én téged akarlak.
- De én nem.
- Vedd le - utasított a nadrágomra. - Siess már, hiányollak.
Megdermedtem, nem tudom mit csináljak én nem akarom őt, nem akarok ilyennek áldozata lenni, mikor annyit olvastam róla az interneten. Oly undorító és nem akarom. Hogy lehetek ekkora egy barom, hogy ott hagytam őt egy hülyeség miatt. Miért!? Ez az én tanulságom vagy mi? Valaki aki érti ezt magyarázza.
Nem hagyott sok időt a gondolkozásomra, mert két perc után a derekamon matatott a karja és kereste a nadrágom cipzárját. Megtalálta, de nem csinált semmit, helyette a másik kezét a pólóm alá csúsztatta és melltartóm pántját csatolta ki. Lehunytam a szemem mert, nem bírtam tovább, fájt. Justin akarom, a meleg hoteli szobát a fiúk szívatását. Ők azok akiket én szeretek. Lépteket hallottam az autója körül, s egy rendőr kopogott be az üvegen.
- Jó estét, nem látták ezt a lányt?
- Nem - vágta rá kapásból a szőrös állat.
- Én vagy - kezét a számra csapta.
- Büdös kurva kussolj.
- Szálljon ki - utasította a rendőr, de mind hiába, mintha a falnak beszélnének.
Sírtam egyre jobban zokogtam, haza akartam menni. Az otthonomat akartam azóta, hogy ezen a helyen vagyok, de hiába akarok haza menni, mert a szerződés érvényes és én vagyok az a "szerencsés" aki velük táncolhat. Örülök is neki, de akkor is én nem tudom ezt végig csinálni. Elszökök aztán egy rendőr talál rám és ment meg attól, hogy megerőszakoljanak. Félek, mert nem biztos, hogy végig tudom ezt az egészet csinálni, de egy biztos, hogy nem fogok soha többet egyedül elmenni valahová.
Visszajutottam a szállodába, de ekkor teljesen tudatosult benne, hogy szembe kell néznem a fiúkkal. Elbaktattam a lifthez és megnyomtam a gombot.
Szeretet hiányom van nagyon, de akkor is ez így nem mehet tovább, mert ha igen akkor engem mar szét a lelkiismeret. Szeretem ezt a bandát, de nem hiszem, hogy képes leszek mostanában színpadra esetleg a szemükbe.
Közben a liftem felért az emeletre, lassan végig baktattam a folyosón. Oda értem az ajtó elé és lassan lenyomtam a kilincset, az ajtó félig nyitva volt előttem, de nem láttam mást, mint a sötét feketeséget. Senkit nem hallottam, olyan volt mintha egyedül lennék egy sötét szobában, senki sem segít nekem, azt akarják, hogy én már többé ne legyek itt..
